A tudás

Kellemes nyári nap van ma is. Az emberek áradata halad előre a nekik kijelölt úton. Hogy ki is adta ezeket az instrukciókat? A társadalom, a közvetlen környezet és a család. Mindennek tökéletesnek kellene lennie, hát nem? Nekünk a megadott lehetőségek közül lehet választani, így nem kell a végtelent átnézni és kutakodni. Épp a munkahelyemre igyekszem, ami szintén mások által adatott. A saját döntéseink és próbálkozásaink mások által kijelölt halmazok. Vannak olyan dolgok, amelyeket már születésünk előtt határoznak meg, de a legtöbbet később. Kiskorunkban megfigyelés alatt tartanak a mindennapokban, ezáltal kapunk pontos leírást az életünkhöz. Tizennyolc éves korunkban kapjuk kézhez az Útmutatót. Minden meg van benne határozva a lehetséges munkahelytől az öltözködési stílusig. Tehát tényleg mindent megtalálhatunk. Amikor úgy érezzük, hogy a magányt felcserélnénk valami másra, arra is megkapjuk a listát. Úgy van összeállítva, hogy az életünk a lehető legtökéletesebb legyen. Minden mozzanat meg van előre írva a létünk történetében.
De egyetlen kérdés foglalkoztat igazán engem. Tudhatja-e egy kívülálló, hogy valójában mi is jó nekem? Néha még saját magam se tudom, hogy mit akarok tenni, vagy hogyan fogok reagálni. Ha ez így van, más hogyan tudná meghatározni minden egyes cselekedetre adott válaszreakciómat? Sajnos az Útmutató nem segít ebben, mert szerinte fel se merülhet bennem ez a kérdés. A negédes kis álomvilágunk alkotóinak mindenre ki nem terjedő elméletei döntötték romokba az alappilléreket. Az Útmutatóból kihagyták az egyén akaratát.
Mi van, ha én mást akarok kipróbálni olyat, ami csak szerintem jó ötlet? Mi van, ha egy olyan dologban találom meg az örömöt, ami a rangom, szerepem, pozícióm vagy bármi más jellemzőm által nem indokolt? Kiteljesedhetek-e igazán, ha félek megtenni azt a lépést, hogy próbálkozzak? Igazából az absztrakt fogalmak sajátos értelmezése adhat egy erős korlátot a szabadságnak. Ki határozza meg azt, hogy mi az igazi kiteljesedés vagy öröm? Mindenhol korlátokba ütközünk és egyre nehezebb rájönni az igazi tudásra
.A tudás, amit mindenki birtokolni szeretne, az az szívében rejlő összes örömének az elérési útja. Másoktól kapott instrukciók nem tárhatják fel az összes rejtett vágyat, de még saját magunk se. Hát akkor mi lehet a megoldás erre az összetett problémára? A korlátok feloldása. Minden egyes korlát, ami bennünk vagy körülöttünk van, elválaszt egy adott lehetőségtől. A lehetőségtől, hogy valamit kipróbálj, és a valódi önmagad lehess. Nem rombolásra, törvénytelenségre gondolok. Másnak való ártásban senki se leli meg az igazi örömét. Tele van a világ hamis illúziókkal, ne tápláld őket tovább!
Azt se tudom meghatározni, mikor érem el ezt a tudást, hiszen én most is próbálkozom kitörni a mások és saját magam által alkotta határok mögül. Újra és újra próbálkozni fogok, hogy egyszer, amikor tükörbe nézek saját magamat láthassam és ne a mások által alkotott személyt. Nehéz út ez, de ki élvezi a könnyű dolgokat? Nem, te sem. Egy újabb illúziót próbálsz kergetni és igazolni. Az ilyen értéktelenséget te se kedveled, mert minden annál becsesebb, minél bonyolultabb az út hozzá. A gyorsan jött dolgok ugyan ilyen sebességgel távoznak is a vágyaink közül, mert nincs meg bennük az igazi öröm.
Nem halált megvető bátorsággal és vérrel átitatott dolgokat kell megtennünk. Egyszerűen csak küzdj és próbálkozz. Ha valami nem nyerte el a tetszésedet tedd azt, amit én. Lépj tovább. Ma is egy újabb, az Útmutató által számomra ki nem jelölt dolgot fogok megtenni. Félek a bukástól, de ki az, aki nem fél semmitől? Na ugye, hogy nincs ilyen személy! Gyerünk, állj neki te is az új terveid ötletelésének, mert a sült madarak nem repülnek és mások nem érzik azt, amit te.